Nagy korkülömbség – Orvos válaszol – Lélektõl lélekig

Orvos válaszol

Lélektõl lélekig
Dusi Ferenc, a ´gyalogpap´
Nagy korkülömbség

Tisztelt Lelkész Úr!

Az elmúlt tanév során megismerkedtem egy lánnyal, aki elsõ pillanattól kezdve megtetszett nekem. Bár talán egy kicsit túlzás azt állítanom, hogy \"megismerkedtem\", mivelhogy csak látásból ismerjük egymást. Reggelenként, amikor én munkába mentem, õ akkor ment iskolába (gimnazista), így nagyon sokszor ugyanazzal a busszal utaztunk. A vége az egésznek az lett, hogy fülig belészerettem, annál is inkább, mert többször is olyan jeleket figyeltem meg az õ irányából, amelyek arra utaltak, hogy én sem voltam közömbös a számára. Ennek ellenére sohasem beszéltünk egymással, ami szerintem részben a köztünk levõ korkülömbségnek volt köszönhetõ (én 25 leszek, õ valószínûleg még most is kiskorú). Nem mertem megszólítani õt, mivelhogy hosszú ideig magam sem mertem elhinni azt, hogy egy olyan szép lány, mint amilyen õ, beleszerethet egy nála 7 - 9 évvel idõsebb fiúba, és sajnos eléggé félénk is vagyok, mikor a lányokkal való kapcsolatról van szó. Mikor pedig nagy nehezen elhittem (vagy talán csak elhitettem magammal?), hogy õ is szerelmes belém, felvetõdött egy etikai kérdés: felnõttként vallhatok-e szerelmet egy kiskorúnak, nem jelenti-e ez kiskorú megrontását? Végül, 1 héttel a nyári vakáció kezdése elõtt, nagy nehezen sikerült összeszednem a bátorságomat, és úgy döntöttem, hogy bevallom neki érzéseimet. Sajnos már nem futottunk össze reggel a buszon, mivelhogy, mint ezt felfedeztem az iskola épülete elõtt elmenõ buszból, az õ iskolájában technikai okok miatt 1 héttel hamarább kezdõdött meg a vakáció. A vakáció alatt nem múlt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá, és ne reménykedtem volna abban, hogy másnap talán sikerül viszontlátnom! Mivelhogy jövõ héten nálunk is (Romániában) megkezdõdik újból a tanítás, elõbb-utóbb elkerülhetetlenül újra össze fogunk futni a buszon. Azt nem tudom viszont, hogy ekkor majd mit kellene cselekednem:
1) Tartsam magam az eredeti döntésemhez, és legelsõ alkalommal mikor viszontlátom valljam be mit érzek iránta? Attól félek, ha túlságosan sokáig halogatom ezt a lépést, azt félre fogja értelmezni, azt fogja hinni, hogy õ nem érdekel engem (bár megtörténhet, hogy már így is túl késõ).
2) Vagy várjak egy ideig és figyeljem meg, hogy még mindig szerelmes-e belém, még mindig kapok-e erre utaló jeleket az irányából?
3) Vagy pedig legjobb lenne, ha elfelejteném, mivelhogy a köztünk levõ nagy korkülömbség miatt és azért, mert õ még kiskorú, nem lenne szabad \"leszólítanom\" õt, még akkor is, ha szerintem fenáll (vagy legalábbis fennállt) az esélye annak, hogy õ is viszonozza az érzelmeimet?

Tudom, hogy egy ilyen bonyolúlt, etikai gondokat is felvetõ, kérdésre valószínûleg nem könnyû válaszolni, de ha tudna valami tanácsot adni, nagyon hálás lennék önnek!

2005-09-10 08:09:22

Keressen társaságot korosztályában és olyanok között,akikkel képes kommunikálni, esetleg kérjen tanácsot olyan személytõl, akiben megbízik. üdv, DF