Orvos válaszol

lelkisegély
A "Sola Scriptura" Lelkészképzõ és Teológiai Fõiskola hallgatói
elet

Sajnos nagy problemam van.Egyszeruen nem tesz semmi boldogga.Amikor kicsi
voltam,akkor meg kozel ereztem magam Istenhez.Most mar nem.Avval toltom
napjaim,hogy a baratomra gondolok,kozben a szuleim penzen elek egy idegen
varosban,ahol az egyetemet vegzem.Vagyis elso eves vagyok,es egyszeruen nem
tudom magam ravenni,hogy tanuljak.A hazban ulok,es abrandozom.A baratom
kulfoldon dolgozik.Folyton ragondolok.Es egyszeruen oda kezdtem jutni,hogy
nem tudom mi a valosag es mi az alom.Talan jobb lett volna egy pszihologust
megkerdeznem?!De remelem,hogy egy tanacsot adtok.Koszonom

2002-06-11 19:35:05

Kedves Emese!

Tanácsot könnyû adni, boldogság-receptet már nehezebb, de mindezt megfogadni
még nehezebb. Õszintén remélem, mégis tudunk Neked segíteni! Az ábrándozás és
álmodozás szép dolog, ám amikor "kancsalul, festett egekbe néz", amikor a
valóság, a feladatok helyett és azok rovására megy, igen veszélyes lehet.
Bizonyára Te is érzed ezt, hiszen levelet írtál.
Gondold csak el, mi lesz, ha "nem tudod abbahagyni" az ábrándozást, hová
vezet majd a jelenlegi állapot: éppen azoknak fogsz csalódást okozni, akik
fontosak Neked. Ha nem tudod letenni a vizsgákat, akkor valóban kidobott pénz,
amit a szüleid taníttatásodra költenek, és bizonyára a barátodnak sem fog
tetszeni, ha halasztasz vagy éppen otthagyod az egyetemet. Mit fogsz kezdeni
utána? Diploma nélkül itt-ott dolgozni, nem éppen könnyû!
Általános tapasztalat - ezt én is tanusíthatom -, hogy az elsõ év második
szemesztere, a nyár kezdetén, a legnehezebb, különösen, ha az ember szerelmes.
Ilyenkor valóban minden máson jár az ember esze, csak a tanuláson nem.
Bizonyára még nem igazán szoktál bele a gimnázium után az önálló, felnõtt
életbe sem. Tökéletesen érthetõ az állapotod, de nem szabad állandósulnia,
hiszen van remény és van kiút.
Írtad, hogy gyermekként közelebb voltál Istenhez. Ennek ma sincs semmi
akadálya - Isten részérõl, Õ ma is ugyanolyan közel van Hozzád. Térj vissza
hozzá: "Közeledjetek Istenhez és Õ is közeledni fog hozzátok." A lehetõ
legegyszerûbb szavakkal, õszintén tárd fel elõtte gondjaidat, õ minden embert
megért, "még ajkunkon sincs a szó", Õ már érti azt. Mondd el Neki, hogy
boldogtalan vagy, "öntsd ki a szívedet, mint a vizet, az Úr elõtt," kérj Tõle
erõt a kötelességek teljesítéséhez! "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és
találtok, zörgessetek és megnyittatik!" "Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem
vetem!" - ígéri Jézus minden teremtményének. Fegyelmezned kell a gondolataidat,
akaratodat összpontosítsd az elõtted álló feladatokra. Le kell gyõznöd az önzés
kísértését, mert úgy tûnik, hogy boldogtalanságod, részben a szorító kényszert
jelentõ vizsgákból fakadnak. Hidd el, ha megteszed az elsõ lépéseket Isten
felé, Õ kitárt karokkal vár Téged. Erõt és békességet ad, ha elfogadod. Ha egy
nap ezerszer kell is odafordulnod hozzá, hogy segítsen visszatalálni a
valóságba, akkor ezerszer is megteszi. "Ha valakinek nincsen bölcsessége, kérje
hittel, és Õ mindenkinek megadja szemrehányás nélkül."
Ha nemcsak az elõtted tornyosuló - áthaághatatlannak tûnõ - nehézségekre
tekintesz, hanem Jézusra, akkor megtapasztalhatod kegyelmét, mert Õ "bõvölködik
a kegyelemben és a megbocsátásban".
Ha van Bibliád, azt tanácsolom, kezdd minden napodat egy rövid igeolvasással és
imával! Adj hálát életed minden áldásáért, ebbõl hatalmas öröm fakad az ember
lelkében, kérj erõt és bátorságot a tanuláshoz, a kötelességek teljesítéséhez,
bocsánatot az elkövetett bûnökért és dicsérd az Urat minden szépségért és
gondviseléséért!
"Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét. Áldjad én lelkem
az Urat, és el ne feledkezzél minden jótéteményérõl. Aki megbocsátja minden
bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól,
kegyelemmel és irgalmasságal koronáz meg téged." - Elsõ olvasmányod legyen a
103. zsoltár. Ha megismered az Urat, Vele és általa megnyílik elõtted a
boldogság útja!