Orvos válaszol

lelkisegély
A "Sola Scriptura" Lelkészképzõ és Teológiai Fõiskola hallgatói
szeret - nem szeret?!

Összejöttem egy lannyal, akinek ´mar van egy baratja. MAr együtt vagyunk
lassan 2 honapja, es meg mindig vele van. Mindig hiteget, hogy en vagyok
az igazi... Arra hivatkozik, hogy fel elhagyni a fiut, szülei es a srac
szülei miatt. Elmeletileg a baratjat mar nem szereti, ´de mivel mar 3
eve együtt jarnak, idöt kert, hogy atgondolja a dolgot. Mind a harman
egy helyen dolgozunk, s fel a tovabblepestöl.
Par idezet a leveleiböl:
- Mindig csak azon gondolkodom, hogyan tovabb..teged valasztanalak tied
a szivem.
- A baratomat sajnalom, nem erdemli meg hogy atvagjam...
- Anya soha nem bocsajt meg nekem, es öt a vilagon mindennel jobban
imadom, ö a legfontosabb az eletemben.
- Meg soha senkivel nem ereztem ilyen jol magam, mint veled. Felek, nem
akarlak elvesziteni.
- Gyenge vagyok, utalom magam, miert fontosabb mas erzelme mint a
sajatom.. lehet, sosem leszek boldog? Te itt vagy nekem, es nem tudlak,
csak titokban szeretni. Tisztaban vagyok vele, ilyet meg soha nem
ereztem, s tudom hogy te vagy az igazi, igen ezt tudnod kell, veled
tudnek boldog lenni.....
--
Segitseget kert tölem, hogy kit valasszon. Azt tanacsoltam, hogy a
szivere hallgasson, de nem tette meg. Meg mindig a fiuval van.
En is erzem, hogy ö az igazi, de barmilyen segitseget nyujtanek, nem
fogadja el... mit tegyek? Feladjam a dolgot? vagy harcolja erte? mert
nagyon rossz ez az allapot, es csak romlik.
Köszönöm.

2000-11-27 17:24:15



Kedves Imre!

Ne haragudj, hogy ilyen sokáig várattunk a válasszal. Minden bizonnyal
közrejátszik az is, hogy nem könnyü a kérdésedre válaszolni. Magam sem
tüzhetem ki ezt a célt, hiszen nem ismerek minden körülményt, így nem
biztos hogy helyesen íténém meg a helyzetet. Amit én meg tudok tenni,
hogy az általad közölt információk alapján szempontokat adok, amit
megfontolva a többi körülménnyel együtt neked kell meghozni a döntést.

Számomra a leveledböl a leányzó határozatlansága a legszembetünöbb.
Ennek egyik oka lehet, hogy valóban ilyen a természete - nehezen hoz meg
felelösséggel járó döntéseket. Kérdésként merül fel, vajon el tudod-e
majd ezt a határozatlanságot a hosszabb idejü együttlétetek során
viselni? Számomra úgy tünik nem biztos, amire a "nagyon rossz ez az
állapot" szavaidból következtetek. Az igaz, hogy ilyen kérdésre - ha
minden jól megy - nem kell többet válaszolnia, de az élet hozni fog
hasonló jellegü, felelöségteljes kérdéseket.

A határozatlanság másik oka lehet, hogy a döntést nem ö maga hozza meg,
hanem valaki más - jelen esetben szülei, vagy csak az édesanyja. Erre a
"Anya soha nem bocsájt meg nekem" mondat miatt gondolok. Itt ismét neked
kell megvizsgálni, hogy áll-e amit feltételezek, s ha igen, akkor
átgondolni tudod-e ezt (a szülök, vagy a mama döntéseit) elfogadni
hosszú távon.

Válaszadásomban arra építettem, hogy hosszú távú kapcsolatot szeretnél
létesíteni a lánnyal. Minden bizonnyal azért merült fel benned a
"harcoljak érte" eshetösége is. Számomra szimpatikusabb megoldás, hogy
nyújts neki segítséget - ahogy írod - , iszen Gondviselönk is ezt teszi
velünk: ha kérjük segít, ha nem azt is elfogadja. A türelem lesz az majd,
ami választ ad végül a kérdésedre

Üdvözlettel:

József